2013. február 25., hétfő

Napi bölcselet(ek)



Sziasztok, 

Had osszak meg Veletek néhány életbölcseletet, melyeket Popper Pétertől vettem kölcsön, aki pedig ugyancsak kölcsönözte Mestereitől. Nekem erőt adnak és új perspektívák nyílnak meg  előttem amint elolvasom ezeket. Remélem Ti is így érzitek majd.  
Ezzel kívánok Nektek Boldog TAVASZT! :) ...és BOLDOG 10 MILLIÓSZOROS NAPOT!





                                                                    1.

"A tanítvány megállt a Mester kunyhójának ajtajában.
 - Eljöttem hozzád, mert azt beszélik rólad, hogy te már színről színre látsz, nem úgy, mint mi, akik csak tükör által homályosan. látunk. Kérlek, avass be a tiszta látás titkaiba.
  A Mester fáklyát gyújtott, és kivezette a tanítványt az éjszakába. Úttalan utakon mentek, meredek hegyoldalon fölfelé, éles sziklák és szakadékok között kanyarogva. Egy idő után a Mester hirtelen kioltotta a fáklyát, és eltűnt a sötétben. A tanítvány hiába kiáltozott utána. Végól maga próbált tovább-botorkálni, de szakadékba zuhant, és összetörte magát. reggelre kelve elvonszolta magát a Mester kunyhójához, lehúzta aranygyűrűjét, és a küszöbre tette ajándékul.

  Elizeus magyarázata: Mindenki megkapja a neki járó vezetőket, akik szellemi fáklyájukkal bevilágítják az útját. Egy napon a vezetők magára hagyják a sötétségben. Akkor vagy meggyújtja a saját fáklyáját, és most már ő világít magának és másoknak, vagy eltéved az élet rengetegében."

                                                                     2.

"Az agrai maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát.
 - Add, kérlek, leggyorsabb lovaidat, menekülnöm kell!
 - Mi történt?
 - Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érhetek, és ott elrejtőzöm a rengeteg emberek között, hogy ne lelhessen rám.
 - Jó - mondja a maharadzsa - , indulj el máris!
A  nap folyamán azután a maharadzsa is sétálgat a kertjében, és ő is találkozik a Halállal. Megszólítja:
 - Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemet?
 - Uram - feleli a Halál - , én nem ijesztgetem őt, csak égnek emeltem a karomat csodálkozásomban: hogy-hogy ő még itt van, amikor ma este Delhiben kell őt elvinnem?!"

Magyarázatom: Sorsunkat elkerülni nem lehet, minden kezdetben benne rejlik a vég is.


                                                                   3.

" Volt egyszer egy barátom. Elsőéves egyetemisták voltunk. Úgynevezett link fiú volt, bulizó, lányok után rohangászó, piás. Soha semmit sem tanult. De szeretett vitatkozni, s mindeme bölcsességeken nagyokat röhögött. Ám egyszer csak eltűnt. Hallottuk, hogy letartóztatták valamilyen politikai ügy miatt, s még az emlékére is némaság borult. Én sem találkoztam vele többet. De a hetvenes évek elején egyszer csak levelet kaptam tőle Hawaii szigetéről. Idézek belőle:
 "Visszaemlékezem régi vitáinkra a sorsról és egyéb marhaságokról. Tudod, amikor ártatlanul lecsuktak, tudtam, vége az életemnek. Magánzárkára kerültem. majd megvesztem a semmittevésben, végül azt engedélyezték, hogy nyelvkönyveket kapjak. Gimnáziumi emlékeimre támaszkodva, kínomban megtanultam angolul. Amikor kiengedtek, disszidáltam, amint csak lehetett. Bécsben egy lágerbe kerültem. Egy napon amerikaiak jöttek, és kiszedték az angolul tudókat.  Így kerültem ki az Államokba. Ott lehetőséget kaptam a továbbtanulásra, gondoltam, ne vesszen kárba a nyolc év orosz, ebből szereztem diplomát. egyszer a szemembe tűnt egy újsághirdetés, egy Haawaii -szigeti japán iskola keresett orosztanárt. Ez érdekes kalandnak ígérkezett. Hawaiin megismerkedtem a jelenlegi feleségemmel, jó élünk, van egy csomó gyerekünk. Szóval... Ha nem tartóztatnak le, ha nincs magánzárka, ismerhetsz, soha meg nem tanultam volna egy nyelvet. Imádtam Pesten élni. Ha nem történik velem ez a disznóság, soha nem megyek el. No de ha nem tudok angolul, nem kerülök kis az elsők között Amerikába, érted már? Annak idején úgy éreztem, hogy borzalmak borzalma történt velem. Ma úgy látom, hogy akkor zötyögött át az életem ijesztő váltókon át valamilyen más vágányra. ..."

U.I: Ajánlom figyelmetekbe Popper Péter előadását a kudarcok, csalódások, traumák témaköréből. Címe: Kéretlen útravalók.




K.













3 megjegyzés:

Adriana Timko írta...

Olya megnyugtato tudni, hogy barmilyen rossz is, valahova elvezet majd es le tudjuk majd kesobb vonni a kovetkezteteseket. Jora fordul mindig minden. :)

Koszi hogy megosztottad ezt!

Korinna írta...

Olyan érdekes, ezt a mondatot amit most leírtál, ezt írtam én is első mondatnak , majd meggondoltam magam és kitöröltem :DDD nagyon egyre jár az agyunk!

Névtelen írta...

Kedves Adriana! a buddhizmus nem ismer sem jót, sem rosszat. Ez így kicsit furcsa lehet, de pontosan azzal, amit mondtál, ezt mondtad te is. Hiszen hogy lehet valami rossz (még ha adott időben úgy is éreznénk), ha az kell, hogy életünk a megfelelő irányba folytatódjon. A valódi változások többnyire kellemetlennek tűnnek, de csak azért, mert kiszakít a megszokás biztonságosnak vélt langyosságából, és azért fáj, mert annyira kapaszkodunk. És igazad van! Jóra fordul minden, akkor is, ha nem látunk a kanyar mögé.
Namaste!
T.Kazu