2012. március 27., kedd

Mi végre vagyunk ezen a világon....(?)

...azért, hogy otthon legyünk benne - mondja Ábel a Tamási Áron regényben. 

Hasonló kérdést tett fel nekem a minap a kedves Párom. Én erre nagy bölcsen elmondtam, hogy mi az élet célja és büszke is voltam magamra. Most azonban , hogy jobban bele gondolok mégiscsak Ábelnak lehet igaza. Otthon lenni ebben a világban a legjobb érzés lehet, mert az azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk az életünkkel, van társunk, barátaink, ki tudunk teljesedni a munkánkban (már ha van), vagy a hétköznapi tennivalóinkban, és ezért érezzük jól magunkat épp ott ahol vagyunk, tehát Otthon vagyunk! A legtöbb ember mindig máshol lenne, mint ahol épp van, de akkor az csak időpocsékolás a drága életünkből. Ha nem tudunk ott boldogok lenni ahol vagyunk. 
Ha megkérdeznénk 10 embert, hogy most per pillanat ott van e ahol lenni szeretne és azt csinálja e amit szeretne, akkor vajon hányan válaszolnának igennel?? És ha azt kérdeznénk, meg mit szeretnének csinálni és hol, arra vajon tudnának feleletet adni? Az ember elfelejti azt mi is szeretett volna gyerekkorában lenni. Én hiszek abban , hogy a gyerek tudja miért jött erre a világra és követi is a kitűzött célját, aztán, bekerül óvodába...majd iskolába...és felnőttek, azt mondják az álmaira, na ez hülyeség, nem lehetsz pilóta, vadakat terelő juhász meg pláne nem, hát abból nem lehet megélni, háát nooormááális?? :)
Számomra a döntés mint fogalom magában egy szorongató dolog. Olyan nehéz eldönteni, hogy most jobbra menjek vagy balra, a csokis vagy a puncsos fagyit szeretem e...néha szeretem néha nem és néha mennék is meg nem is. Csakhogy a világ elvárja hogy döntsünk, válasszunk, hogy akkor Én most mi vagyok,ki vagyok, melyik csoporthoz, kaszthoz tartozok. Az emberek csak az alapján tudnak megítélni, hogy hogyan döntünk és cselekszünk, még akkor is ha nagyon sokszor a döntéseink nem is mi vagyunk! 
Jelenleg a vidéki élet unalmát élem át és mit mondjak imádom ezt a hangulatot, csak pont azon gondolkodtam, mindenki aki fontos nekem az elment, elköltözött nagyvárosba. Néha annyira sajnálom őket, olyan nehéz helyt állni egy idegen környezetben és nagyvárosban, soha nem fogják magunkat otthon érezni! Ugye? Megint az otthon kérdése...kíváncsi lennék, ezek az emberek, hogyan nyilatkoznak ebben az ügyben. Bár lehet, tévedek és csak én vagyok ilyen kis csökött, de szerintem a szülőfalu/város igenis meghatározó. És a legtöbb ember oda - vagy nagyon hasonló helyre vágyik vissza, mint ahol felnőtt.
Elég már a szószátyárságból, szép hetet és szerelmes pillanatokat kívánok mindenkinek (főleg T.A. monogrammú barátomnak!)
Szép hetet - Caramellel :)

2012. március 7., szerda

Gondolat foszlányok

Most, hogy kicsit leülepedett bennem a sok-sok élmény illetve az elmúlt pár napban átélt dolgok arra sarkalltak, hogy kiírjam magam.
A legnagyobb dolog amit Mongóliában tanultam, az a család szeretete és megbecsülése. Ezért most annyira elkezdtek hiányozni a családtagjaim, olyan érzésem van, mint egy árva kisgyereknek, akinek hiányzik az anyukája és vigasztalhatatlan. Olyan jó lenne, ha csak a szomszédban laknának a szüleim, testvérem, rokonaim, és  bármikor amikor szükségem lenne lelki vagy anyagi segítségre, akkor rendelkezésemre állnának, illetve én is a segítségükre lennék. Ezt ma már egy utópiának tartom, manapság ez már nagyon ritka. 
Rájöttem a minap arra is, hogy menniyre alacsony a tolerancia szintem, illetve ha a környezetemben van valami számomra zavaró tényező, akkor attól nehezen tudok elvonatkozatni. Valószínűleg ez a koncentráltsággal függ össze. Azok az emberek akik rendszeresen meditálnak, vagy inkább befelé figyelnek, mint kifelé azokat kevésbé zavarja a környezetük. A művészek és a nagy gondolkodók ilyenek lehettek, kevésbé lehetett őket kizökkenteni.
Számomra fontos a másik ember visszajelzése, hogy én milyen is vagyok. Vajon milyennek látnak engem mások? Sokszor azt gondolom, hogy mások nagyon erősnek tartanak, de egyben lazának is. Ezt onnan vettem észre, hogy gyakran előfordul velem, hogy ha együtt vagyok valakivel, akkor az illető, szívja az energiámat. Nem szándékosan persze. 
Mondok egy példát, ami már nagyon sokszor megtörtént velem, és nagyon irritált is: ha például sétálok vagy ülök valaki mellett és az illető egyre közelebb és közelebb jön és szinte lenyom a járdáról vagy hozzám dörzsölődk, akkor tudom az illető gyenge és tölem lopja az energiát. Ez nem baj, és lehetne számomra megtisztelő is, csakhogy nekem zavaró. Estleg más valaki is találkozott már ehhez hasonló szituációval? 
Még egy dolog amit tapasztaltam így 2012 nagyon kezdetén, hogy - nagyon felgyorsult a gondolati energia! Szinte nem akarok néha hinni a szememnek és fülemnek, mert amint gondolok valamire, amit épp szeretnék,- az teljesül, vagy szeretnék valakiről hallani - az jelentkezik.Hihetetlen, ezért nagyon óvatosan a gondolatainkkal! Próbálok minél pozitívabban gondolkodni, azokra a dolgokra összpontosítani, amelyek szeretném, hogy megtörténjenek velem. 


Olvassatok/ töltsetek le innen könyveket ha van kedvetek és időtök.


Befejezés képpen EZT a számot ajánlom mindazoknak akik keresik a jót az emberekben, a világban és akik szeretik a SÖRT :D ( Istennek is van humorérzéke mint tudjuk). 


Korinna.


       

2012. március 5., hétfő

Kultursokk - utazásunk Mongóliába

Jól kezdődött az évünk, egy nagy utazással ázsia szívébe, egy nem túl ismert országba, Mongóliába. 
Minden olyan új és különböző volt, olyan más mint európa. Szerencsések vagyunk mert mi luxus ellátásban részesültünk, így nem sokat tapasztaltunk a szegény mongóliából. Maga a város még teljesen épülőben van, félkész bérházak, és tömegközlekedési dugó, ezek a legszembetűnőbbek a fővárosban. Érekes még az is, hogy a magas irodaépűletek mellett megférnek a kis pléhkerítésekkel körül kerített jurták is. A jövő és a múlt találkozása. 
Ottlétünk első napjai a nagy evésről és ivásról szóltak. Ekkor volt ugyanis a Cagan sar, vagyis "fehér hold" ünnepe. Ez náluk az újév ünnepe. Több nap csak arról szól, hogy a családtagok meglátogatják egymást, köszöntik egymást, először a fiatalabbak az idősebbeket miközben azt mondják, hogy "amaru anuu" vagyis, azt kérdezik hogy vagy? Érdekes volt belecsöppenni ebbe a szigorú szabályokkal teli rendszerbe, mindennek meg van a helye és ideje. A lefontosabb a hierarchia a családban, az idősebb szava a döntő. A nők között a legidősebb nő szavát nem csak megfogadni érdemes, hanem kötelező is. Még egy érdekesség: az a nő ,aki három fiút szül, az mentesül a házimunka alól. Kérdés, hogy helyette vajon ki csinálja meg a munkát, na de ez már egy másik kérdés. 
A mongol étel nagyrészét a hús teszi ki, méghozzá sokkal nehezebb és zsírosabb, mint amit itthon megszoktunk. Volt is az ételtől egy kis hafájásunk. Ezért isznak az ünnepek alatt, egy apró narancssárga bogyóbol készült gyümölcs italt, ami nagyon egészséges, tele C - vitaminnal, és jót tesz a fáradt gyomornak is. Hogy az emberek milyen eszesek voltak régen..hmm, tudták mi tesz jüt nekik, nem úgy mint manapság.
A mongol emberek nem az érzelgősségükről híresek, jó üzletemberek és a család a legfontosabb számukra. Annyira szorosak a szálak, hogy az egy európai ember számára furcsa. Nekem tetszett ez a hozzáállás, hiszen menniyre jó érzés lehet, hogy tudod, egy nagy család van mögötted, akikre bérmikor számíthatsz, és minden egyes tagja a családnak fontos. Valahová való tartozás érzése, az jó. Sajnos nálunk olyan ritka a szép összetartó család, nem ritka, hogy az anya nem beszél a gyermekével. Mongóliában ez lehetetlen, mivel ott az anya a legnagyob kincs, tisztelni kell mindenek fölött, mivel ő adott életet neked. 
Mongólia igazi szépségét csak nyáron lehet megtapasztalni, méghozzá vidéken. A tél az nagyon hideg nappal akár -20 fok is lehet. Nyáron minden zöld, gyönyörű kék égbolt tiszta vizek és állatcsordák kószálnak a hegyekben. Remélem mihamarabb vissza mehetünk erre az érdekes vidékre.
Alább vannak a képek, azok többet mondanak.
Gengish Khan
Marha nyelv savanyú uborkával

                                                                                     


Mongol játék, kecske csontok


Mongol hagyományos étel, budz, hússal töltött tészta
Jurta
Kisboci, volt súlya az tuti



Arany Budha


Ulanbatar - látkép


Mongol férfi tradicionális öltözékben


Anyagól nincs hiány