...

Nem adok címet a mai bejegyzésemnek, mindössze szeretném megosztani Veletek a gondolataimat.


Jelenleg  két nagyszerű pszichológustól (nevezetesen - Carl Rogers és   Virginia Satir) is olvasok könyvet kár, hogy nincs négy szemem és két fejem, hogy egyszerre olvassam a könyveiket :) Nagyon tetszenek a nézeteik és a hozzáállásuk a pácienseikhez. Számukra nem létezik a "beteg" fogalma, akik hozzájuk fordultak, egyenlő félként tekintettek rájuk. Hiszen mindenkinek vannak nehezebb időszakai az életében, kinél súlyosabbak a tünetek (depresszió), kinél enyhébbek. A pszichológus dolga nem egy kész recept adása a lelki bajra, mert akkor nem fejlődne az illető, hanem egy empatikus társ, aki segít elkísérni az egyént a változás útján. A változás pedig sokszor nehéz, sokszor fájdalommal jár, hiszen le kell mondanunk a régi beidegződéseinkről, hogy valami új dolgot tegyünk. Sokan ragadnak a múltban, ezzel hátráltatva a saját magauk személyiségfejlődését. 
A pszichológust pedig ne úgy képzeljül el, mint egy kész valakit, aki már megvilágosodott, mindent tud, minden problémára tudja a gyógyírt és mindenkinek meg tudja mondani mit is tegyen a különböző életszituációkban. - Nem! A pszichológus is ember, ugyanolyan tökéletlen, mint bárki más, és ugyanolyan tökéletes is, mint minden csodás emberi lény.
Én már rájöttem rég arra, amit Virginia Satir ír a könyvében. Pontokban írja le, hogy hogyan is kell tekintenünk magunkra, hogy teljes és elégedett életünk legyen. Mennyire fonos is az, hogy elfogadjuk magunkat, ez egy nagyon elhasznált frázis, " Fogadd el magad"- miden második ezoterikus könyv ezt mondja nekük, azonban tényleg jó volna ha 100%- ig megbékélnénk magunkkal, kívül és belül is (nem a szerveinkre gondolok itt). 
Jó volt látni leírva és szépen összefoglalva, hogy más ember is úgy látja a dolgokat, ahogy én, és ezzel megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül. 
Álljon most itt az a szöveg, amit Virginia olyan szépen, és egyszerűen megfogalmazott, remélem mindannyiótoknak segít az önelfogadásban és önmagatok szeretetében! :) Olvasgassátok ezt el gyakran, hogy bevésődjön és állandósuljon ez az érzés.

                                      "Én én vagyok!

Az egész világon senki sem pontosan olyan, mint amilyen én vagyok.

Minden, ami belőlem származik, hitelesen az enyém, mert egyedül én választottam ki.

Mindent vállalok magammal kapcsolatban -  a testemet, az érzéseimet, a számat, a hangomat.

Vállalom minden tettemet, akár mással, akár saját magammal kapcsolatosak. Vállalom a fantáziáimat, az álmaimat, a reményeimet, a félelmeimet.

 Vállalom az összes diadalomat és sikeremet, az összes kudarcomat és hibámat.

Mivel teljesen vállalom önmagamat, képes vagyok bensőségesen megismerkedni önmagammal.

Ha így teszek, szeretni tudom magamat, és barátságosan tudok viseltetni önmagam minden részével.

Tudom, hogy vannak olyan oldalaim, amelyek zavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek.

De amíg barátságos vagyok magammal és szeretem magamat, biztathatom önmagam,

És reménnyel telve kereshetek megoldásokat a zavaraimra és önmagam megismerésének módjaira.

Akármilyen is a megjelenésem, és akármilyennek is halljanak mások, bármit mondok vagy teszek , s bármit gondolok és érzek egy adott helyzetben, az hitelesen én vagyok.

Később, ha esetleg kiderül, hogy bizonyos dolgokban nem volt helyénvaló, ahogy megjelentem, beszéltem, gondolkodtam, és éreztem,

 Akkor képes leszek a nem helyénvalót elvetni, és megtartani, ami megmarad,

S találni valami újat ahelyett, amit elvetettem.

Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem.

Megvannak az eszközeim a túléléshez, ahhoz, hogy közel legyek másokhoz,

Hogy termékeny legyek, és meglássam a világ, az emberek

És a rajtam kívül álló dolgok értelmét és rendjét.

Vállalom magam, ezért tudom magam alakítani.

Én én vagyok, és rendben vagyok."

 (Virginia Satir: A Satir- modell, Családterápia és ami azon túl van)

Szeretettel,

Korinna.