Betölteni a feladatodat, ez épp elég

  Ahogy ma figyeltem a macskámat, ahogy a fűben játszott és fetrengett, boldogan, teljes önfeledségben, arra gondoltam, ennek a macskának mi dolga van a világon? Vajon mitől ilyen boldog és elégedett? S arra jutottam, azért, mert egyszerűen csak betölti a sorsát, mint macska.  Semmi mást nem tesz, mint maximálisan betölti azt a funkciót, amit egy macskától elvárunk.  Nem kíván nagyobb babérokra törni, nem akarja ellátni a házörző feladatát, nem akar haszonállat lenni, csak jó macska módjára dorombol és játszik, fogja az egeret és egyszerűen édes kis teremtés. Ez így van jól, ettől lesz ő teljesen elégedett és nem lesz bűntudata ( az állatoknak amúgy sincs ilyenjük), hogy nem felel meg egyéb elvárásoknak.

  Hiszek abban, hogy a világon minden embernek meg van a sorsfeladata, amire született s azt képes tökéletesen betölteni. Sokan nem tudatosítják ezt, többet akarnak vagy másat, mint amit sorsuk rájuk szabott. Néhányan nagyobb ívet járnak be, néhányan alacsonyabban szállnak.

Faistennő

Ha nem a saját sorspályádon haladsz, akár egy bolygó, ha letérsz utadról azt érezni fogod, mert boldogtalan leszel, már nem fogsz örömöt találni a mindennapi tevékenységedben, nem leszel kiegyensúlyozott. Megbetegszel, baleset ér, nehezített minden cselekedeted, mindenért kétszeres – háromszoros  erőfeszítést kell tenned. 

Vegyük például a növényeket, állatokat, bolygókat vagy csak apró sejtjeidet. Ha valamelyik ezek közül már nem szeretne feladatának megfelelni az egyensúly felbomlik. Ha egy májsejt fellázad és többé már nem akar májsejtként funkcionálni az egész organizmus, emberi test épségét veszélyezteti és kialakul a rák. „Ami kicsiben, az nagyban is“ – tehát ugyanez történhet egy családdal, nemzettel, világgal.
Mi a Te sorsfeladatod rájöttél már? Mire szánt Téged mostani életed? S azt hogyan tudod a legjobban betölteni?

Hát nem szép?

Mai bejegyzésemet egyik kedvenc „látó“ íróm versével (vagy hogyan nevezhetném ezt) zárom mely nyitott és optimista gondolkodásra sarkall:

Antoine de Saint – Exupéry: Fohász

 “Uram, nem cso­dá­kért és láto­má­so­kért fohász­ko­dom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépé­sek művészetére!
Tégy lele­mé­nyessé és ötle­tessé, hogy a napok sok­fé­le­sé­gé­ben és for­ga­ta­gá­ban ide­jé­ben rög­zít­sem a szá­momra fon­tos fel­is­me­ré­se­ket és tapasz­ta­la­to­kat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Aján­dé­kozz biz­tos érzé­ket a dol­gok fon­tos­sági sor­rend­jé­ben, elsőrangú vagy csak másod­rangú fon­tos­sá­gá­nak megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyel­me­zett­ség­hez és mér­ték­tar­tás­hoz, hogy ne csak átfus­sak az éle­ten, de értel­me­sen osszam be nap­ja­i­mat, észleljem a várat­lan örö­mö­ket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az élet­ben min­den­nek simán kell mennie!
Aján­dé­kozz meg azzal a józan fel­is­me­rés­sel, hogy a nehézségek, kudar­cok, siker­te­len­sé­gek, vissza­esé­sek az élet magá­tól adódó ráadá­sai, ame­lyek révén növe­ke­dünk és érlelődünk!
Küldd el hoz­zám a kellő pil­la­nat­ban azt, aki­nek van ele­gendő bátor­sága és sze­re­tete az igaz­ság kimondásához!
Az igaz­sá­got az ember nem magá­nak mondja meg, azt mások mond­ják meg nekünk.
Tudom, hogy sok prob­léma éppen úgy oldó­dik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kér­lek, segíts, hogy tud­jak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szük­sé­günk van a bátorságra.
Add, hogy az élet leg­szebb, leg­ne­he­zebb, legkockázatosabb és leg­tö­ré­ke­nyebb aján­dé­kára mél­tók lehessünk!
Aján­dé­kozz ele­gendő fan­tá­ziát ahhoz, hogy a kellő pil­la­nat­ban és a meg­fe­lelő helyen – sza­vak­kal vagy sza­vak nél­kül – egy kis jóságot köz­ve­tít­hes­sek!
Őrizz meg az élet elsza­lasz­tá­sá­nak félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívá­nok, hanem azt, amire szük­sé­gem van!
Taníts meg a kis lépé­sek művészetére!”

Azt hiszem ez a vers, elmond mindent amit egy ember csak kívánhat a harmonikus  és kiteljesedett élethez!

Csodás tavaszi napokat kívánok mindenkinek aki olvassa soraimat, legyetek türelmesek és szeressétek egymást!

Üdv: Mira.

Forrás: http://www.kvantumlovaglas.hu/avesa-hirek_49_bovebben
             http://duocolor.blog.hu/2011/05/02/faistenno_tortmozaikbol