Szabadság vagy csak annak az illúziója?

                 

Üdv Mindenkinek,

Az utóbbi napokban, hetekben a szabadság gondolata foglalkoztatott.

   Mit nevezünk szabadságnak?  A személy hogyan tudja egyéni szabadságát megtartani és egyáltalán mikor vagyunk szabadok? Felismerjük a helyzeteinkből adódó szabadságot, vagy azokat korlátoknak, feladatoknak és kötelezettségeknek tekintjük?

Popper Péter erről így ír: "Az élethelyzeteim adottak. Ebben determinált vagyok. Rajtam áll azonban, hogyan viselkedem e helyzetekben. Itt a szabadságom."

Én azt látom az embereken, hogy nem ismerik fel kellő képpen a helyzetükből adódó szabadságukat. A legtöbb ember talán el sem gondolkodik azon hogy hogyan viselkedhetne, mit tehetne adott szituációkban. Félnek a döntésük következményétől. Attól tartanak hogy a jelenlegi biztos rosszat felcserélhetik egy bizonytalan jóra. 

A szabadság szimbóluma számomra

Mi a szabadság? A szabadság szerintem az, hogyha valaki kellő tudatosággal rendelkezik ahhoz, hogy felismereje azt, milyen lehetőségei vannak az életében s ehhez kellő bátorsága a változtatáshoz.

Az emberek többsége, főleg itt Kelet Európában még mindig szemellenzővel járnak. A kitaposott, már ismert ösvényeken járnak és nehezen újítanak a dolgaikon. Amikor életükben eljön az első választási lehetőség, például amikor vége a középiskolának és eldönthetik merre akarnak tovább menni, a legtöbben a bevett sémát követik vagyis azt ami az átlagos. Ekkor általában jön az egyetem vagy főiskola, néha ész nélkül, csak hogy ki legyen pipálva a diploma. Vajon a diákok hány százaléka gondolkodik el azon, hogy valóban mi is szeretne lenni, milyen pályát akar választani? 

Persze sok múlik az anyagiakon is, hogy ki milyen családban nő fel és hogy milyen alapot kap (lelki, erkölcsi, szellemi). Azonban a választás szabadsága még így is adott.

Az emberek elfelejtik, hogy valaha Istenek voltunk és mai napig azok is vagyunk. Hiszen Isten a saját képmására teremtett bennünket. Tehát meg van bennünk a teremtés és a szabad akarat lehetősége. Akkor miért nem tudunk élni szabadabb életet? Miért függünk tárgyaktól, miért annyira fontos nekünk, hogy a külvilág hogyan reagál arra ha élünk a szabad akaratunkkal és másképp cselekszünk?

- Mert akkor mások leszünk, nem leszünk átlagosak (értem ezalatt: átlag- egyenlő – normális, pszichológiai értelemben) s a többiek irigykedni fognak ránk. Jobb esetben követik a példánkat és egyel több szabad ember lesz a világon.

Aki nem szabadon cselekszik, az nagyon függ a külső környezettől, illetve a környezete büntetésétől - jutalmazásától. Ez a tényező pedig nagyban függ az egyén önértékeléstől és attól, hogy az illető mennyire tudatos. 

„És mégis … Micsoda különbség, ha valaki azért iszik bort, mert szereti az ízét, vagy arra használja a részegségét, hogy elmeneküljön a saját gyávasága, bánata, kudarca elől. Igenis nagy különbség, ha valaki kedves halottját gyászolva, magánya és halálfélelme elől iszkolva mélyed el keleti vagy nyugati misztikában, vagy azért teszi ezt, mert hajtja valamilyen kíváncsiság, szenvedély más kultúrák megismerésére, izgatják a létezés „titkai” – hátha ott tudnak valamilyen igazi választ mondani az élet, a halál, a sors nagy kérdéseire.

 A különbség a belső szabadságban van. Mert a menekülő ember végül is függő helyzetbe kerül a bortól, drogtól, fanatikus lesz hitében, meggyőződésében, mert neki muszáj kapaszkodnia valamibe a valóság vagy éppen az üresség érzése által okozott rémület elől. A megismerő elme nemet is tud mondani, megőrzi kritikai érzékét és szuverén önszabályozását.” (Popper Péter)

Lélekmadár

  Gondolkozz el azon, hogy melyek azok a helyzetek ahol:

-  nem önmagad vagy?

-  függsz valamitől vagy valakitől (és itt nem az egészséges függőségről beszélek)?

-  hol érzed magad korlátozva?

-  igazából mit szeretnél az életben csinálni?

- mi ad neked örömöt, energiát és mi szabadít fel?

- hol és hogyan tudsz változtatni az életedben?

A válaszok megadják azt, hogy hol vagy szabad és mi az igazi értelme Földi életednek.

Belső szabadságunk abban rejlik, hogy hogyan gondolkodunk egy adott helyzetről. Külső szabadságunk pedig abban, ahogyan viselkedünk benne. Mert nem léphetünk ki karmánk szorításából, de azon minden nap minden percében kicsit engedhetünk.

Lélekmadár szobor

Példának okáért: szorítva érezzük magunkat munkahelyünkön, mivel zavar a környezet vagy mert bele fásultunk. Ha átadjuk magunkat a borúnak és a pesszimista gondolatoknak, akkor jön a betegség és megkeserítjük minden egyes napunkat. Az adott helyzetből viszont kihozhatjuk a legtöbbet amit csak tudunk például, kellemesebb környezetet teremtünk magunk körül, egy szép gyertyával vagy kellemes zenével. Gondolhatunk arra is, hogy ez a helyzet is mint minden az életben mulandó, vagyis lesz ez még jobb is. Vagy ha arra gondolunk, hogy bármikor kiléphetünk a munkakelyünkről, mert ezer más jobbat találunk helyette, ugyancsak könnyíti a helyzetet.

Ha viszont elviselhetetlenül szorító és megbetegítő számunkra a szituáció, akkor itt az ideje váltani és gyökeresen változtatni.

Az emberek többsége itt rontja el, mivel addig húzza halasztja a saját idejét, amíg egy komoly betegséget nem okoz magának.

Az életünk rövid, röpke 70 – 80 év, jó esteben. Ezekben az években törekedjünk minél több napot szeretettel és boldogsággal feltölteni. Mert csak így van értelme az egésznek.

A legtöbb embert amikor megkérdezik a halálos ágyukon mi az amit sajnál, mi az amit nem tett meg élete során, azt a választ adják, hogy kevés szeretetet adott és nem tett meg olyan dolgokat amikre igazán vágyott.

Érdekes téma még a szabadság szempontjából, amikor valaki súlyos beteg. Nekik hol van az egyéni szabadságuk? Van e nekik egyáltalán? A kérdésre a válasz, hogy van személyes szabadságuk, de az csak a saját kereteiken belül. Hiszen láttunk már a kéz és láb nélküli férfit (Nick Vujicic)  aki boldogan él példát mutatva másoknak. Ez egy nagyon extrém példa volt.

Ne pazaroljátok hát el a drága perceiteket fölösleges semmiségekre és szeressétek egymást nagyon! :)

Üdv: Varga T. Mira

                                 

                                                      Punnany Massif: Szabadon!

 Dalszöveg:  Punnany Massif: Szabadon!

"Na-na-na…

Szavamra szomorú szándékolt szenvedés

Vakon nem látod, hogy a jó jöhet szembe még

Hát hagyd el, amit megszoktál! Hello! Szia! Váratlan

Az életedről szóló film amit forgatsz az vágatlan

Szabadság, egyenlőség, testvériség, jelszó

Az egyéniség számít, nem a nemzetiség – ez jó!

Dobd el ami láncra ver, vagy érzed hogy az siralom

Önmagadtól dönts, de ne menekülj a másikba, ez tilalom

A te világod annyi amennyit beleraksz, okod nincs pánikra

Férceld már meg, hisz szép volt az a szabásminta

Ellenségedből lehet még mestered ki megtanítja

Hogy mindig is benned volt és lesz is a karizma.

Elvek a jellem páncél az amit most avítos

De másokat ne sérts, vigyázz a szabadság nem szabados

Aki haragos az nem ad esélyt,az inkább perbe lép

Primer probléma az önös harcok verte kép-

Engedd el, jöjjön minek jönnie kell szabadon

Nem megakadni nőkön, hozzád címzett átkos szavakon

Csak lazán, mély levegő, és ének nincs itt félelem

Hisz szabad vagy az élet örök, a lélek végtelen.

Na-na-na…

Wolfie:

Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak

Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?

Hát kitárom két karom, az élet úgy is kitanít

Egekbe repít, egyszer süllyed mint a Titanic.

Enyém minden gondolat, eldobom minden gondomat

Bármi megtörténhet, foglalt a szabad akarat.

A meztelenség elve hogy kitárul az elme

De, kihat a szemre a helyszín szemle.

Ragad a pillanat ha egy döntést én hozok meg

Ha választani kell azt úgy is én sz*pom meg

A szabadság szó önmagában gyengéd vadság

Definiált elvek hogy a lényeget halogassák

Hisz mindenütt jó, de legjobb a szabadban

Szalmaszállal a szájban szalmakalapban

Nincs idő se tér, nincs hajtás a keresetér’

Ami keveset ér hiába volt heves a tél

Nem „S” a cél hanem „XXL”

Nyári lágy szellő forró napsugárral bizniszel

Testem lelki fröccse aki kapcsolati tőke

Azon dolgok egyike miben maradnék örökre

Na-na (örökre) na-na-na..

Örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre szabadon!

Örökre, örökre, örökre szabadon , örökre, örökre, örökre szabadon!

Na-na-na… (Szabadon)"

Forrás: http://dalszovegek.wordpress.com/

             Popper Péter: Belső utakon

             www.youtube.com
            http://www.kepafalon.hu/festmenyek_Gimesi_Eva_Lelekmadar_kid_62221.html
            http://alexgrey.com/art/sculpture/soulbird/