Egy érdekes írás Pilinszky tollából. Számomra újszerű gondolatok a munkáról, cselekvésről. Ellentmondásos de igaz szavak.
 |
| Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrushoz Libanonban |
"Szemben
a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett
kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és
kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a
valódi cselekvés megkerülése. Némi filozófiával azt mondhatnám, hogy ezer
tetszetős tévedés se pótol egyetlen igaz gondolatot se súlyban, se erényben.
A pontos, igaz cselekvés, amelyik számba
veszi és mérlegeli a pálya minden nehézségét és a véletlenek esetleges
szélfúvását éppúgy, mint a föladat bemérhető részét, persze nehéz, s nemegyszer
kevésbé látványos a vaksi szorgoskodásnál. A közvélemény könnyen ítél a látszat
után, s az izzadságot legtöbbször a koncentrált figyelem elébe helyezi. Pedig
ez a csúztatás melegágya a burkolt restségnek, belső tunyaságnak, s csupán
képmutató változata a hétalvásra ítélt mesebeli semmittevésnek. Ahogy a félelem
és élhetetlenség a betegségbe, úgy menekül nemegyszer a belső restség az
aktivitásba, a minőség megkerülésével a középszerűség tevékeny gyakorlatába.
A valódi cselekvés mindig minőségi, a
mennyisége – ha nem is elhanyagolható – alárendelt szerepet játszik. Ezért
olyan nehéz: bizonyos értelemben mindig úttörés, mindig szűzföld meghódítása,
mindig a gyémánt szívébe tör.
Valóban jót cselekedni éppoly nehéz, mint
valóban jót tenni. A jótett ugyanis nem jótékonykodás. A felebarát bajának nem
tüneti ápolgatása-kezelgetése, s főként nem tulajdon lelkiismeretünk
megnyugtatására szolgál. Az ilyen jótett nem jótett. Igazi jótett egyedül az,
ami valóban segít is a másikon. Ehhez azonban erő kell, figyelem, a másik
bűnének és nyomorának teljes és maradéktalan átélése. Szembenézés az
elviselhetetlennel. Szembenézés a kibírhatatlannal. A bevallhatatlanul súlyos
nyomorúsággal. Szembenézés – és azonosulás vele.
Ebben a fölismerésben azonban egy másik is benne
foglaltatik. Az, hogy a telitalálat nem sürgés-forgásunk gyümölcse, hanem
minden odaadó figyelmünk ellenére: kegyelem. Ahogy a valódi munka, a valódi
jótett is az. Rejtett, mélységesen koncentrált, majdnem észrevétlen és
alázatos. Egyszóval: tiszta kegyelem.”
Forrás: Katona Zsuzsa: Föld és Ég, Ünnepi Gondolatok
