Egy pszichológus Mongóliában : február 2026

Az utazás előtti napokban mindannyian kicsit feszültebbek voltunk a sok teendő miatt, mégis valahogy eltöltött minket a naivak nyugalma. Az utazást megelőző nap még megrendeltük a taxit hajnali 4:00-re Kisbodakra. Az egészen korai ébredésnél azt gondoltam, hogy hulla fáradtak leszünk, de meglepően jól bírtuk. Időben megérkeztünk a repülőtérre, a várakozás volt a legnehezebb a gyerekek számára – hogy végre a gépen legyünk.

Én valahogy nem tudok hozzászokni a repüléshez. Minden fel- és leszállásnál kiver a víz, görcsösen kapaszkodom a szék támlájába, de szerencsére az én bátor kis Korinnám csengő hangja megnyugtatott: „Anya, ne izgulj, fogd meg a kezem, mindjárt landolunk.” :) Így is lett – simán, szépen leszálltunk, osztrák precizitással.

Dáriusz arca mindet elárul, pánik, izgalom...mindjárt felszállunk ?? :D

Az a sok gépmadár, hú de érdekes

Mennyi mongol..és mikor kerülünk sorra

Szülinapi ebéd 10 ezer méter magasban...van élete a kiscsajnak

Dáriusz 8órábol 8-at filmezett

Bécsből Frankfurt kb. egy órácska volt, majd négy óra várakozás, és aztán még nyolc óra út Ulánbátorba. Érdekes volt, ahogy a délutánból átmentünk a sötét éjszakába, hiszen Mongóliában ekkor már este volt. Reggel 5:00-re érkeztünk meg, ami nekünk olyan volt, mintha este tíz lenne. Kilépve a repülőtér ajtaján megcsapott a száraz, hideg, élénk levegő – szinte fájt a légzés. Igaz, „csak” –26 fok körül volt a hőmérséklet.

Az első pár nap sem a pihenésről szólt. Ma vagyunk itt az ötödik napja, de mintha már hónapok óta itt lennénk – legalábbis így érzem. Az első napon rögtön egy családi, háromszoros szülinapi buliba voltunk hivatalosak, ahol a két idősebb nővéren kívül Korinnát is megünnepelték, hiszen ő épp az utazásunk napján töltötte be a 8. életévét. Kapott tortát is, elénekelték neki a Happy Birthday-t… szóval nagyon jó volt – csak ne lett volna az a fránya jetlag.

Ez azt jelenti Boldog születésnapot...és az utolsó név a 3. a Korinna neve

Meglepetésünkre közölték velünk, hogy a gyerekek hétfőn már mennek is suliba… ezek a mongolok nem lacafacáznak, kérem szépen! Az iskola mellett lakunk közvetlenül, egy épületről van szó – amolyan „kollégiumi lakás”, de nagyon tágas és meleg. A szobáink egy része az utcafrontra néz, ahol mint az őrültek, úgy hajtanak a vad mongolok. Reggel-este dudálás, dugó – ennyi autót és ilyen zsúfolt utakat még nem láttam. Ha nem megy a sor, tolakodnak, dudálnak egymásra, két sávból hármat csinálnak. Nekem ez rohadt stresszes lenne, de ők megszokták – fél életüket az autóikban töltik, ott alszanak, esznek.

Épp regeliről jönnek vissza...Korinna lelkes :)

Az iskola mottója

Esti csúcs!

Szintén...úgy éjjel 23.00 körül

Az iskolában a fogadtatás meglepő volt. Mindenki nagyon kedves volt, a gyerekek is. Itt szinte mindenki beszél angolul, már az elsősök is. Dáriusz és Korinna nagyon bátrak voltak – rohadt büszke vagyok rájuk! Hiszen két nappal a megérkezésünk után már „szerepelniük” kellett. Idegen iskola, idegen arcok, mindenki mongol… kivéve Dáriusz osztályában egy ukrán kislányt. De ő is folyékonyan beszél angolul és mongolul egyaránt.

Az osztályfőnökök megölelték a gyerekeinket, az osztálytársak megtapsolták őket, mutogattak, mosolyogtak rájuk. Mindenki a barátjuk akart lenni már az első napon. Én még ilyen kedvességet, empátiát, elfogadást nem tapasztaltam. Magyarországon, ha egy ázsiai gyerek jönne egy osztályba, és nem beszélné a nyelvet… szerintem nehezebb dolga lenne – de lehet, ez csak az én feltételezésem.

Szóval több nyitottság és melegszívűség hiányzik belőlünk – tisztelet a kivételnek! Ami a Szigetközt illeti, ott ugyanúgy megtapasztaltuk a mérhetetlen kedvességet és befogadást. Innen is puszi NEKIK! ❤️

Ma már egész nap suliban lesznek a gyerekek, délután fél háromig. Kíváncsi vagyok az élménybeszámolójukra. Itt minden gyerek kap egyenruhát, nincs feltűnősködés. Ja, és a napot a mongol himnusz eléneklésével kezdik a folyosón – lelkesen, hangosan, együtt!