2013. február 10., vasárnap

Könyvajánló - Szepes Mária: Raguel 7 tanítványa

Sziasztok!


Had osszam meg Veletek szeretett írónőm egyik legjobb művét! :) A Vörös Oroszlán méltán sikeres regénye mellett, a Raguel is éppolyan jelentős csak kevésbé ismert a nagyközönség számára.  Szepes Mária élete fő művének tartja ezt a könyvet.

Raguel 7 tanítványa

A könyv története:  
Raguel az időtlen, halhatatlan Mester, magához hívatja Mythenburgba tanítványait, a zodiákus jegyeinek 7 képviselőjét, hogy együtt vészeljék át a közelgő Világalkonyt és megalapozzák a jövendő emberiség létét. Ám még a nagy találkozás előtt megismerhetjük a szereplők jellemét. Szinte minden szereplő fejlődését nyomon követhetjük, születésüktől fogva.


Raguel 7 tanítványa

A 7 főszereplő a 7 alkímiai bolygó: a Hold, a Mars, a Merkúr, a Jupiter, a Szaturnusz és a Nap, de ugyanúgy jelenti a bevatás hét fokát. Mígnem "véletlenül" mindannyian el nem jutnak Mythenburgba, Raguel titkos hívására.

A regény tele van szőve életrajzi elemekkel, aki olvasta Szepes Mária életrajzi regényét (Emberek és jelmezek), azok felismerhetnek a könyveben ismerős karaktereket, vagy helyzeteket, melyek szereplői voltak Mária néni életének is.

Raguel 7 tanítványa

A könyvet mostanáig 7 külön kötetben lehett megvásárolni, szinte kizárólag csak antikváriumban. Azonban körül belül két hónapja az Édesvíz Kiadó kiadta egyben az egészet, egy csodás kék színű kötetben. 

Új kiadás

Nem mennék bele a könyv részletes leírásába, e helyett idézetet írok ki a könyből és garantálom, hogy ez meghozza a kedveteket az elolvasásához. :) Bevallom még jelenleg is olvasom a könyvet, és útközben osztom meg Veletek az értékes gondolatokat. Azonban nem lehet letenni a regényt!

Idézetek:

„Még nem jött rá, hogy a hivatásválasztás mindig kulcskeresés ön­magunk felszabadításához?” ( Ízisz bárkája)

„Aki a világot meg akarja gyógyítani, annak az embert kell gyógyítania, mert e zavaros, kiúttalan krízisekben erje­dő, beteg világtest az ember tükörképe. S aki a jövőt kívánja meg­változtatni, annak, el kell rendeznie a múltat...” 

„Időfogal­mamból mindig hiányzott a jelen önmagában nyugvó békessége. A múltban ténferegtem viszolyogva, vagy a jövőtől rettegtem szün­telenül. Az éppen folyamatban lévő pillanat, ahol a múlt szüretje zajlik, s a jövő megfogan, sokáig elrejtőzött előlem, s csak, ma este mutatta meg tökéletes arcát.” (!)

„ Nem hinném, hogy bármit is tennie kellene. Ami történik, pontos és időszerű, de a lélek időmértéke szerint. A látó, éber, figyelő emberek, az érett és öreg visszaérkezettek már nem vétik el az utat. Habozásukat csak a külső a külső szemlélő látja úgy, mintha vonakodnának betölteni a sorsuk parancsát. Ahol ők tétováznak, ott akadály van még: másoknak láthatatlan, de nekik azon a ponton átléphetetlen….”



„ Ugyan kislányom, csak nem fog elkeseredni egy kitaláció miatt? Amit túlvilágnak neveznek, nem más, mint a mentális sík, ahová a lélek visszavonul, miután kilépett a mulandó testből. Olyan terület, ahol azelőtt is mindennapos vendég volt – álmában. Én nem mentem, itt vagyok. Élek. Ki hallott még ilyet? Megsiratni valakit azért, mert végre minden fizikai veszélyen túljutott?!”

„ Amilyenek az ember szokásai és erkölcsei ebben az életben, ugyanolyan hajlamokat követ a másvilágon. A halál nem változtat senkit rögtön fajankóból mindentudó félistenné.„

„ A szeretők, akik testüket használják szenvedélyes lelkük eszközéül, rossz lapra tettek. Mert tűzvészt gyújtanak, amely megkínozza és gyorsan elégeti az anyagot. A szerelem a földön a végső nagy egyesülés ellenpólusa, pokla és tisztítótüze.” (Hermész útja)

„ Mert nem tudott kételkedni abban, hogy a legvadabb s látszólag összefüggéstelen történések mögött is terv van. Az emberek életéből csak az nő ki, aminek magját a múltban valahol elvetették.” (Jupiter palotája)

„ A szeretet a nap érdek nélkül szétsugárzó, forró tevékenysége. Nem csereüzlet.” (Jupiter palotája)

„ Nagy Művet pedig nem lehet megszülni másképp, csak egész emberként. Beleveszve a munkába anélkül, hogy a gyümölcsre gondolnál. Úgy, hogy maga a Mű legyen a cél. S ennek a célnak maradéktalanul oda kell adnod a személyiségedet, bele kell ömlesztened minden erődet, szenvedélyedet, érzelmeid tűzanyagát, sóvárgásaid áradó vadvizeit, míg teljesen átformál, s mindazt, ami silány benned, a saját eszményképeddé változtatja. Nem maradhatsz hitvány paprikajancsi a munkád mögött! Ha létrehozod ezt a Művet – amely mindig a megváltás műve -, adeptus, beavatott lettél, akiből kiégett a hiú, ostoba, reménytelen mulandóság. Itt nincs alku. Vagy-vagy! Én pedig alkudni próbálok napról napra. Ez az én szégyenem.” (Jupiter palotája)

„Te sem tagadhatod, hogy valami bevégződik, és valami elkezdődik most. A mélységből talajvíz szivárog. Az égre jelek rajzolódnak. A kozmoszból újfajta hatások zárótüze zuhog. A föld reng és morajlik, nem csak az én lábam alatt. Rajtad, rajtam, az egész emberiségen keresztül átalakul a világ. Tudomány, művészet, vallás, szociológia ma másfajta tartalmakat takar, mint tegnap, s ez a tartalom pillanatonként új dimenziókkal gyarapszik. Az állandó születés és elhalás természeti csapásában a dolgoknak más arculata, új lelke és szelleme születik. Nos… én felveszem ezt a ritmust. De nem a sírásókhoz csatlakozom a pusztulás mantráival a feloszlás szó-,hang-és színmámorának önkívületében, hanem átszököm az időtlenbe. A végletek között a középpontba helyezkedem, örök magként odamentek minden értéket a hanyatló kultúrából.” (Jupiter palotája)

„ Mert az ember csak a társadalom kordonán kívül lehet egészen független. Te értesz engem.” (Jupiter palotája)

Folyt.köv.

Üdv:Korinna. 










Nincsenek megjegyzések: