2013. január 23., szerda

Önismeret, Ön-nem ismeret



Üdvözlök Mindenkit ezen a havas és fagyos januári napon!

Oly rég nem jelentkeztem, ez csak annak a jele, hogy elfoglalt voltam, és kevesebb időm jutott a gondolataim írásba foglalására. Azonban rengeteg minden történt/történik velem nap, mint nap, melyeket csak az ilyen egyedül töltött, csendes napjaimon kezdek el analizálni. S ekkor kezdek el a blogomba is írni.

Ki vagyok Én?

Legyen most témánk az Önismeret, mely szerintem a legfontosabb dolgok egyike földi pályafutásunk alatt. Önmagunk ismeret nélkül nem tudjuk merre induljunk el, mi  a valódi célunk és küldetésünk (és itt egy magasabb eszmére és célra gondolok, nem csak a foglalkozásunk vagy a lakóhelyünk megválasztására). Az önismeretnek számtalan módja van. Eddig számomra legjobb forrást a könyvek biztosították és a magány. Azonban az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy a körülöttünk lévő emberek is remek önismereti forrásként szolgálnak. Hiszen saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogy hol vannak a határaink, kire milyen hatással vagyunk, ki hozza ki belőlünk a legrosszabbat és kik azok akik feltöltenek bennünket energiával. Az egészben az a szép, hogy mind a környezetünk és mind a minket körül vevő személyek, mind mind a saját elménk által létrehozott valóság. 
Képzeljünk el egy tükörszobát, ahol bárhova nézünk, mindig önmagunkat látjuk meg. Néha eltorzítva, vagy homályosan látszunk, de a kép mindig saját magunk lesz. Ilyen a világ is, mely körbe vesz bennünket. Ha valaki ezt nem fogadja el, az hamisan él, hiszen mindig a körülményeket és embereket fogja okolni a dolgok alakulásáért, nem pedig önmagában keresi majd a hibát. 
Rájöttem arra is, milyen nehéz úgy érvényesülni ebben a világban, hogy egyszerre kell empatikusnak és rugalmasnak lennünk, de határozottan ki kell állnunk a saját elképzelésünk mellett is. Ez a határozottság belülről kell hogy jöjjön, a másik mindig megérzi rajtad, ha a lelked nem biztos alapokon áll. Olyankor azonnal megpróbálja rád erőltetni a saját akaratát, a világ nagyon könnyen befojásolja a nézeteinket. De ez mind csak külsőség.

Megfogott egy idézet, melyet Jung írt le, megosztom Veletek:

"A pszichológia szabály állítasa szerint, ha egy belső helyzet nem tudatosul, akkor kívülről történnek meg sorsként. Azaz, ha az egyén nem tudatosítja ellentmondásait, akkor a világ kénytelen erőszakosan eljátszani a konfliktust és ellentétes feleire szétesni. " C.G.Jung

Az Út maga a Cél
Olyan egyszerű  a törvény, nem igaz? Szerintem az ember  MINDIG  érzi a szíve legmélyén, hogy mely utat kell választania, csak sokszor nem teszi. S hogy miért? Mert a nehezebbik út az, melyből a legtöbbet tanulhatunk. A könnyű élet nem ad annyi fejlődési lehetőséget, mint amelyikben rögösebb az út és több a küzdelem. Viszont állítólag megéri a strapát (kac-kac). 
Épp ma, ahogy olvastam egy asztrológiai könyvet, jöttem rá, hogy mily nehéz lesz (már most nehéz) a saját karrieremet, hivatásomat, pályámat megvalósítanom. Sok-sok munkával és napi robottal. De ez egy nagyon magas tisztulási folyamat is egyben. Viszont állandóan érzem, és tudom, valahol a tarkóm tájékán és érzem, a szívem mélyén, hogy nekem EZ a feladatom. S ezt mindenki érzi a saját maga esetében. Azonban a világunk olyan, hogy már gyermekkorban elkezd bennünket szépen vissza metszeni: "ez neked nem fog sikerülni", "erre nem vagy képes", "válaszd a könnyebbik utat", stb .Nekem azonban mély meggyőződésem, hogy nem bújhatunk ki a "sorsunk" alól. A fenti mondat ezt nagyon szépen kifejezni. Ha ugyanis elébe megyünk a dolgoknak, akkor amikor épp ott az ideje, akkor haladunk az áramlással. Viszont ha a sorsunk által sokadszorra felkínált lehetőséggel nem akarunk élni, aki bizony durván kikényszeríti az életünkben. 
    Mondok erre egy példát: tegyük fel itt az ideje annak, hogy változtassunk az életünk egy szokásán, munkahelyünkön, cselekedeteinken, bármin.Itt még saját magunk dönthetünk, milyen utat választunk a változáshoz.  Ezt valahol legbelül egészen pontosan tudjuk és érezzük. Azonban elodázzuk a változást, semmi baj, mondja a sorsunk. Kicsit később azonban egy olyan szituációban kerülünk, ahol lehetőségünk adódna tenni, cselekedni. Újra nem teszünk lépéseket. Ez így megy szépen, mondjuk egy fél éven keresztül, majd egy napon sétálunk az utcán, elcsúszunk és elesünk és szépen eltörik a kezünk vagy a lábunk. Ekkor a kórházban lesz elég időnk arra, hogy átgondoljuk a történteket és erőt gyűjtsünk a változáshoz. Hiszen mi történt? - nem voltunk elég rugalmasak, szerettük volna fenn tartani a régi sémáinkat, s ha nem hajolunk, akkor csak törhetünk....  Mindenki szeretné ha a dolgok úgy maradnának ahogy épp vannak, mert az a biztos, még ha fájdalommal is jár. De a váltás, az új dolgok, magukban hordozzák a jobb jövő lehetőségét.

Az asztrológiában ilyen nehezebb időszakokat fényszögek jelzik konkrétan a kavdrát. Mely azt jelenti, valami nehezítettség van jelen életünkben, melyért tennünk kell, s akkor beáll a kívánt jó.

Hosszúra nyúlt a bejegyzésem, de engedjétek meg, hogy ajánljak Nektek így a végén egy  könyvet. 
    Coelhotol az Alkimistát. Az igazat megvallva, nem rajongtam túlzottan mostanáig ezért az íróért, mert úgy gondoltam csupa sablonos, általános dolgokat ír olyanokat, melyeket az emberek épp hallani szeretnének. Azonban vannak jó gondolatok ebben a könyvben. Könnyen olvasható és nehéz letenni :) Tehát bátran ajánlom, olvassátok csak el! :)

Változás

Örülok, hogy újra elkapott az ihlet és hogy olvastatok :) 

Kívánom, hogy minden egyes napban lássátok meg a csodát és a szépet, hiszen élni jó.

Üdv:Korinna.



2 megjegyzés:

Adriana Timko írta...

Coelho johet minden mennyisegben, meg a Te bejegyzeseidbol is egy tonnaval. Nagyon tartalmas es inspiralo volt. KOszi Mirus!

Korinna írta...

Drága vagy! Puszi :)