2012. augusztus 6., hétfő

Pszichológia - exorexia (a boldogság keresése)





Következzen most egy pszichológiai témájú bejegyzés. Ugyanis mostanában felkeltette az érdeklődésemet egy jelenség. 
A mai fogyasztói társadalmunk legnagyobb fókuszában az anyagi javak, a társadalmi rang és a külső megjelenés áll.  Ha nagy városban élsz még fontosabb, hogy divatos és fiatalos légy. Hiszen a mai korunk nem bírja elviselni az öregedést, mindent megtesznek már a húszas, harmincas éveikben járó fiatalok is, hogy megőrizzék szépségüket és minél kevésbé látszon rajtuk az idő múlása. Korunk népbetegsége, hogy nem képesek az emberek tisztességben megöregedni, bohócot csinálnak magukból egyesek. 
A fiatal generáció pedig őrült módon szeretne egészséges, fitt, szép és divatos lenni. Ezzel arra törekednek, hogy talán a tökéletes külsejükkel hamarabb találnak maguknak párt, ezzel azonban oly magasra teszik a mércét, hogy nincs bátorságuk egy "olyan jó csajt vagy pasit" megszólítani. 
Meg egyébként is kinek van ideje a párkeresésre, a heti három négy kemény edzés mellett. Hiszen a mai fiatal generáció körében, itt a harmincas éveik elején lévőkre gondolok, nagyon trendi lett, hogy a kellemes sportot, ami a kikapcsolódást szolgálná, felváltottta a teljesítményorientált, embertmegpróbáló edzések.

Én nagyon is támogatom a testmozgást, a sportot, viszont különbség van sport és sport között. Ha valaki elmegy úszni, túrázni, bicajozni, vagy futni, abban nincs semmi rossz. Hiszen megmozgatja az izmait, kellemesen elfárad, öröm hormonok szabadulnak fel és ha még ezt a párjával teszi, szociálisan is hasznos. Viszont a mai elhíresült sport ikonok ( Rubint Réka és társai) rossz példát mutatnak az embereknek. Elhitetik velünk, hogy nem "csak" egészségesnek kell lennünk, hanem izmosnak is. Egy általuk kreált edzés program után és közben is, az embernek sírhatnéka támad. Monoton és nagyon megterhelő az a mozgás amit ők ínak elő. Hová fajult el a világ, hogy más mondja meg nekem, hogy hogyan is tornázzak?? Mellékesen megjegyzem ők ebből szép kis summát is keresnek. A fiatalok pedig birka módjára egymást majmolva beiratkoznak a sport táborjaikba, megveszik a dvd-jüket, befizetnek a heti rendszerességgel megtartott óráikra és a méreg drága, ugyanakkor nem hízlaló, de nem is természetes alapanyagokból készült termékeiket vásárolják. Fizetni azért, hogy tornázhassak (?).....hmm elgondolkodtató, de ugye a mai világban mindennek meg van az ára.
Nézzük most azt, hogy a pszichológia hogyan nevezi a túlzásba vitt sportolást. Itt hangsúlyoznám, hogy maga a sport nem káros, de ha már a legtöbb gondolatunk a körül forog, hogy mennyi kalóriát is ettünk meg ma, mennyit "bűnöztünk", lelkiismeret furdalásunk van a kihagyott edzések miatt, akkor ott már gond van. Vannak súlyosabb és kevésbé súlyosabb esetek is. 

                                                                     Ők nőiesek??



Lássuk mi az az EXOREXIA:

Ehhez Tari Annamária klinikai pszichológus cikkét használtam fel.

Ez egy szenvedélybetegség, ami nem más, mint a testsúly és alak kontrolja, folyamatosan emelt edzésszámmal. A függőség kialakulása a többi addikcióhoz hasonlóan, azt jelenti, hogy az illető egyre növeli az adagokat, edzés hiányában feszült és indulatos lesz.
Ez egy olyan betegség, amiben az egészséges élet illuziója adja azt a burkot, ami alatt észrevétlenül kialakul a túlzott érzelmi kötődés az edzéshez, ami a jó alak és karcsúság zálóga. Kezdetben az étkezési kontroll jellemző, felfedezhetők az evésben az anorexia jegyei, tehát pl. a csoki, fagyi vagy bármilyen hízlaló, tiltott étel elfogyasztása veszélyes az én számára, mert veszélyezteti a vágyott testképet. 
A háttérben lévő pszichés jellemzők egyike, a betegségtől illetve a haláltól való félelem. Hiszen ha sportolok nem leszek beteg. Az exorexia a totális védettség illuzióját adja, miközben a realitás kontroll elvész, nem látja be miért lenne káros a testmozgás. A példaképei olyan híres nők, mint Madonna, Cameron Diaz vagy Rubint Réka, akik olyan izmosak amilyenné ő is szeretne válni. Jellemző lehet még a túlzott testmozgás mellett az egyéb örömök megtagadása is. Az illető személyisége átformálódik és a legszélsőségesebb esetben a személy izolálódik a barátaitól, családjátol, a beszélgetés és evés már nem olyan fontos számára.
Hogy miért pont az edzés? 
A mögöttes gondolat, az hogy "nem fogyókúrázni kell, hanem ledolgozni a fölösleget". Ez eleinte nem látványos, hiszen szinte minden dietetikai tanács úgy hangzik, hogy a bevitt és elégetett kalóriák aránya a legfontosabb a hízás elkerülésénél. Egy exorexiás ember napi több órát tölt az edzés megtervezésével vagy az ideális alakról való fantáziálásról.
Mikor számít szenvedélybetegségnek?
Egy ilyen személy nem érzi, hogy beteg lenne, hiszen ő csak egészségesen él. Figyelmbe kell venni tünetként a hetekig, hónapokig tartó edzéseit mely hatására az illető lefogy és megváltozik az alakja. Nem hallgat a környezetére. Háttérben lehet a saját testével való elégedetlenség, negatív énkép, az illető szeretne szebb, jobb külsőt. 
A betegség kezelésére a feltáró pszichoterápia alkalmas, hasznos lehet a csoportterépia is, ahol megjelenik a sorstársi érzés is, rájön nincs egyedül a problémájával. Az önismeret  nagyon fontos, hiszen ha rájön arra, hogy ő önmagában is egy értékes személy, nem kell ahhoz kisportoltnak lennie, hogy szeressék, akkor segít elfogadnia önmagát.

Szerintem a probléma hátterében áll az is, hogy az emberek keveset fogallakoznak a  lelkükkel. Ha problémájuk van önmagukkal, elégedetlenek, vagy kevés az önbizalmuk, nem azt teszik, hogy leülnek és elgondolkodnak a fölött, hogy mi is lehet a kiváltó oka annak hogy így éreznek. Ehelyett a "könnyebb" megoldást választják. Hiszen izmos testet bárki el tud érni, de az elfedi az igazi gondot. Egy szép, rendezett külső alatt még lehet egy kaotikus, alacsony önértékelésű, boldogtalan lélek, sőt. A boldogság nem a külsőnél kezdődik. A legfontosabb az arany középút megtalálása.  


Ti mit gondoltok erről a témáról?  Esetleg ismertek ilyen személyt, aki túl sokat foglalkozik a külsejével és közben szem előtt téveszt valami lényegesebbet? Netán  magatokra ismertek? 






K.







Nincsenek megjegyzések: