2012. január 30., hétfő

Barátok

Szerencsés az az ember akinek igaz barátai vannak, ritka kincs a barát.  Családunk után a barátainkra számíthatunk a legjobban. Mégis az embernek olyan nehéz igazán kitárulkoznia valaki előtt, olyan bizalmatlanok vagyunk egymással szemben. Féltjük magunkat, hogy becsapnak és kinevetnek, főleg ha már korábban csalódtunk.
Én személy szerint eddig minden barátomban mélységesen csalódtam, és érdekes módon ezek az emberek mind nők voltak.... Ezért negatív élmény alakult ki bennem a nőkkel szemben, nem bízom bennük, mintha igazából nem is tudnának szívből örülni az állítólagos barátjuk örömének, sikerénekm(minden nő egy boszorkány...csak nem mindegy ,hogy fekete vagy fehér mágiát alkalmaz e).
Most ha mélyen magamba nézek, két ( vagy esetleg három) barátot tudhatok magaménak, mindketten/hárman fiúk, bennük nem csalódtam eddig, és remélem soha nem is fogok. A fiúk nem irigykednek ha új cuccom van, hanem megdícsérnek, nem pletykálnak ki a hátam mögött, és nem szeretik el a páromat.
Tegnap , hosszú idő után, újra voltunk ki a barátainkkal sörözni, és a barátnőkkel ellentétben, nem voltak felháborodva, amiért ilyen hosszú ideig nem kerestem őket. 
Amióta  pozitívabban állok hozzá az élethez, a gondolataim is hamarabb öltenek testet, vagy kimondják helyettem amit én gondolok. Tegnap például az egyik barátom mondta, hogy hiányoztam neki, és ez olyan szívet melegentő érzés volt, és a lényeg hogy az én fejemben is pont ez a gondolat járt, de ő mondta ki előbb.
És elkezdtük együtt tervezni a nyarunkat, amit Együtt  fogunk átélni. Hát nem csodásak a barátok?? De igen, adjunk hálát a barátainkért a sorsnak, és legyünk mindig hűségesek hozzájuk, akkor is hat tíz, és akkor is ha csak egy van belőlük. Ami pedig a legfőbb, fogadjuk el őket úgy ahogy vannak, és szeressük a hibáikkal együtt is őket.



2012. január 26., csütörtök

Minden nap egyre jobban és jobban érzem magam...

...mondogassuk el ezt minden nap, amíg mi magunk is elhisszük. Főleg az elalvás előtti pillanatok fontosak, jó ha pozitív gondolattal alszunk el. 
Keresgéltem a neten és rátaláltam Balogh Bélára, aki könyveket is írt a pozitív gondolkodásról és nem restelt CD-t is csinálni, amin jó kis meditációs szövegek vannak, kellemes zenével egybe kötve. Ajánlom mindazoknak akik jobb életet akarnak (és ki ne akarna? :P) Egyébként nagyon hasonló gondolatai vannak, mint  a Titok könyvben is.
Innen tudjátok letölteni a hanganyagot: 


Ma hallottam egy olyan megfogalmazást a Mérleg jegyről, hogy a Mérleg ember ráteszi a két serlegére a jó és rossz dolgait,  élményeit és a rosszakat eldobja, mert nincs rájuk szüksége. Ez velem is tökéletesen így van, próbálok harmónikusan és a lehető legjobban élni, mert az ember úgyis megbánja a rossz cselekedeteit, akkor meg mi a fenének kellene cipelni magunkkal mint egy koloncot. Jó lenne ha minden ember így gondolná. Én hiszek az aranykor eljövetelében, olyan korban ami Atlantisz idejében volt. Hiszen az emberben benne van a képesség arra, hogy az ólomból aranyat csináljon, Ember aranyat :)
Ehhez ezt a dalt küldöm nektek, mert a helyzetünk nem reménytelen!

2012. január 9., hétfő

Bármit elérhetsz csak akarnod kell....

....de vigyázz mit kívánsz, mert a vágyad valóra válik!


Ezt a filmet mindenképpen ide akartam tenni, hogy bármikor amikor kedvetek szottyan rá megnézhessétek. 


Puszi!

Minden napra egy gondolat

A mai mottóm: „ Minden napra egy gondolat” lenne. Olyan gondolatok amik nap, mint nap foglalkoztatnak engem és szerintem még sok embert rajtam kívül.

Ma reggel azon töprengek, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje, keserve, amit meg kell oldani és szembe kell nézni a hatalmasra tákolt félelmeinkkel, szörnyetegünkkel.

„ÓÓ neki persze könnyű” mondjuk irigykedve valamelyik ismerősünkre, de miért is? Miért gondoljuk, hogy X-nek vagy Y-nak könnyebb az élete? Rá is ugyanolyan megoldandó életfeladatok várnak , mint rám. Higgyük el ugyanolyanok, semmivel sem különbbek, mert minden Egy és ugyanaz ezen a piciny Földön. Ami nekem egy pillanat alatt megoldható feladat, az a másik embernek talán egy megoldhatatlan Gólem, még talán bele sem mer fogni. Hiába szeretnénk segíteni neki, a helyébe lépni nem tudunk.
Nézzük csak jól meg, mi az ami saját magamnak egy probléma az életben?  Mi az az életterület amihez még hozzá fogni sem merek, félek tőle eltávolítom magamtól, „ nee csak ezt ne kelljen megoldanom, csak ne most, késöbb felkészültebb leszek”.  Minél jobban távolítom, annál nagyobbnak és megközelíthetetlenebbnek tűnik majd. Valakinek a pár találás okoz gondot ( napjainban egyre több embernek), másnak a munkahely megszerzése vagy megtartása, de olyan is van, hogy egyszerű, hétköznapinak tűnő dolog is lehet problémaforrás, például kimondani az őszinte véleményünket, képviselni saját magunkat, vagy válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy Ki vagyok Én? Vajon ezek a nehézségek nem arra szolgálnak e ,hogy átlépjük a korlátainkat? Amint közel kerülünk a szörnyetegünkhöz, máris egy kicsi egérkét találunk a helyében. A lelkünk mélyén tudjuk, hogy ezeket a feladatokat saját magunknak állítottuk fel. Képesek vagyuk túllépni önmagunkon? Olyan sok ember jár csak körbe -körbe ugyanazon a pályán, mint a bolykók, letérni nagyon nehéz, szinte lehetetlnennek tűnik. Azonban minél jobban feszítve vagyunk, annál jobban kell engedni. Elengedni. Néha adódik egy olyan pillanat, amikor kinyílik egy kis ajtó ,amin ki lehet surrani, és megoldást találni a bajunkra. Jó lenne ha észre vennénk ezt a kis rést, a vészkijáratot.

De mi van akkor,  ha nem oldjuk meg a feladatunkat, ha nem vizsgázunk ötösre a vizsgán? Talán megbukunk és évet kell ismételni, vagy meg is büntetnek? Mikor léphetek a következő osztályba?
Szerintem mindig mindenre van megoldás, és soha ,de soha nem késő lépni! A jó Isten megbocsájtó és elfogadó, legalábbis az én Istenem ilyen. Egy olyan lény aki mindig felkínál egy szituációt, amit meg kell oldanom, és ha elbukok lesz számomra még 100 hasonló helyzet amikor mindig, legalább csak egy kicsivel, de előbbre léphetek, és  felszabadíthatom a már eleve szabad, de bebörtönzöttnek hitt lelkemet.
A megoldások közé tartozik egy olyan segítő tevékenység, mint a meditáció. A meditációnak egy teljesen hétköznapi tevékenységnek kellene lennie, semmi másból nem áll, csak csenben, ülve mélyen magamba figyelni. Minden rezdülésemre külön odafigyelni, csak Én és Én. Milyen egyszerűen hangzik, nem? Azonban pont ez a legnehezebb benne, minden háttérzajt, minden olyan dolgot ami eltereli a figyelmünket saját magunkról, most kizárjuk, nincs ami fedezzen minket. Ez mégiscsak nehéz, de egyben felszabadító is.  Ω
Ez az év, 2012,  nagyobb esélyt ad nekünk ,mint eddig valaha, hogy azok lehessünk, akik lenni akarunk. Olyan terek és lehetőségek  nyílnak meg előttünk, amiket vétek lenne kihagyni, ezért nyissunk a világ és önmagunk felé is.

Boldog Újévet Mindenkinek!