2010. december 11., szombat

szeretném bejárni a Földet, minden zegzugát....

Sziasztok, régen jelentkeztem,  az utóbbi napokban kissé magam alatt voltam, de már elmúlt.
Épp nem rég láttam a legújabb Julia Roberts filmet: Eat, pray, love a címe, ajánlom mindenkinek. Rám különösen nagy hatással vannak a filmek, könyvek, zenék. Teljesen átélem, sajnos néha túlságosan is. Azért sajnos, mert például ebben a filmben a főhősnő elhagyja a férjét, és fejébe veszi, hogy elutazik Rómába, Indiába, majd Bali szigetére  remélve , hogy így megtalálja Istent és a lelki békéjét is. Természetesen most én is szeretnék elutazni és magam mögött hagyni minden kötelezettségemet. Olyan könnyen benne lehet ragadni a napi mókuskerékben, már csak azt veszed észre, hogy nem jó ami most van és szeretnél úgy élni, mint tizenéves korodban, amikor minden olyan könnyűnek tűnt. Olyan jó lenne havonta vagy kéthavonta beiktatni egy utazást, mégha nem is olyan hosszút, csak valamit ami feldobja a napi rutint és érzed , hogy élsz. Miért tűnik úgy , mintha a Bali szigetén élőknek könnyebb lenne az életük? Hisz nekik is meg kell dolgozni a pénzért, nekik is vannak mélypontjaik, vagy nem?
Mindig is az volt az álmom, hogy egy pici szigeten élek majd egyszer, valahol a karib térségben, vagy a földközi tengerben, naponta pár órát dolgozok, éppenhogy meg legyen a napi betevő, és emellett csak élem az életem, nagyokat úszok és sétálok, nevelem a gyerekem, vagy a macskám :). A kérdés, hogy mindezt itt közép európában nem lehet megvalóstani? Vagy egyszerűen csak belül, a lelkemben kell rendet és harmóniát teremteni? 
A film persze happy endel végződött, természetesen megtalálta Liz (Julia Roberts) a nagy szerelmet, a lelki egyensúlyát, és ráadásul mindezt egy paradicsomi környezetben, Balin. Nahát...ilyen is csak a filmekben létezik.
Azonban nem csüggedek, és Ti se tegyétek ezt. Tanácsként annyit tudok mondani (magamnak is), hogy élvezzük az apró csodákat, azt hogy kint nagy pelyhekben hullik a hó, hogy a kemény munka után milyen jó a lelkünknek,vagy ,hogy van aki szeressen és felvidítson minket mikor csúnya gondolatok kavarognak a fejünkben.
Végezetül, hogy ne legyen olyan búskomor ez az írás, mellékelek két mókás  képet a cicámról. Az állatoktól lehet tanulni, ők olyan elégedettek és kedvesek,és feltétel nélkül szeretnek. 

Fel a fejjel és Carpe diem. 
     
1. Itt Sába átváltozott az ördög macskájává és nagyon       félelmetesnek képzeli magát
    2.  Ilyen amikor nagyon figyel és összpontosít a zsákmányára, imádom!    

2 megjegyzés:

Adriana írta...

Még nem láttam a filmet,de szerintem is nagyon úgy hangzik,hogy ilyen happy end csak a filmekben van.Amondó vagyok,mindenki ott találja meg a boldogságát ahova született,ha pedig ott sem,akkor belül van a baj és így soha sehol nem találja meg,amíg magában nem tesz rendet.
Szeressük egymást gyerekek,mert "Petikém van szeretet"(Örömkönyv) !!!!

Korinna írta...

Köszi a véleményed, én is így gondolom, majd igyekszem derűsebben látni a világot. :))